A napokban egy közös beszélgetés alkalmával megkértem Nórát, hogy legyen a modellem. Lefestem, és közben talán sikerül egy tartalmasat beszélgetnünk is...Valamiről, amiről mesélni tudok Önöknek, nektek... Valamit, amiből fejlődni tud. Az is, aki kapja ,és az is, aki adja. Csak antenna kell hozzá. Kérem élesítsék be őket. Én megpróbálom átadni...

Szerda késő délután volt, amikor Nóra bekopogott hozzám.

- Megmondom őszintén, hogy nagyon vártam erre a pillanatra, hogy kettesben is beszélgethessünk! - mondtam neki, miután a műtermemben pózba állítottam meztelenre vetkőzve, hogy felvázolhassam az alakját.

- Azt hittem, csak le akarsz festeni, nem arról volt szó?- incselkedett Nóra- nem mondtad, hogy még itt is komoly beszélgetéseket fogunk folytatni! Miből gondolod, hogy van hozzá kedvem?- nevető arca elárulta, hogy csak ugrat.

- Nem, abszolút nem kötelező itt most vallomásokat tenni, de...ajánlatos…- nevettem vissza rá, miközben méricskéltem az arányait.

- Na jó, nem viccelek, miről akarsz hallani?

- Talán a titkaidról, a vendégeidről, az érzéseidről, bármiről, ami az eszedbe jut...Megkérdezhetem, mi van köztetek Péterrel?

- Semmi…-válaszolta gyorsan Nóra.- Semmi, azaz semmi olyan, amiről említést kellene tenni. Péter tudod jól, egy elismert pszichológus. Ráadásul úgy tudom, kapcsolatban van valakivel, bár még sosem láttam. Én pedig prostituáltként keresem a kenyerem. Ezzel azt hiszem fel is vázoltam mindent, ami ehhez a témához kapcsolódik. Péter tényleg egy olyan férfi, aki valamilyen hatással van rám, de ennyi. Nem akarom ezt túlragozni. Nincs értelme, tudod?

- Szerintem nemcsak rád van hatással Péter, de fordítva is...de természetesen nem erőltetem a témát. Volt ma vendéged?

- Igen, persze, minden nap dolgozom, kivéve ha az előadásra megyek Zsuzsához.

- Nehéz napod volt?

 -Volt két nehéz vendégem, ha ez a kérdésed lényege.

- Ez miben nyilvánul meg?

- Van, amikor egész nap olyan vendégem van, aki intelligensen viselkedik. Nem akar mást, mint amit én akarok nyújtani. De van, aki rendszeresen megsérti a határaimat. Aki a lelkemet akarja.

- Mit értesz ezalatt?

- Például van egy német vendégem. Ma is vele kellett találkoznom, itt lakik a közelben. Egy idős ember, hetven, és nyolcvan között lehet. Mozgássérült, de nem ezzel van a problémám. Sem a korával, mert van jó pár vendégem, aki idős, de nagyon kedvelem őket, mert hálásak minden szóért, minden érintésért, és nem követelőznek általában.

- Nem zavar, hogy idősek…?

- Nem, igazából nem. Látod, még te is meglepődsz rajta, hát mit várjak a férfiaktól ,amikor még te sem fogod fel, valójában miről van szó. Igen, többnyire szexuális aktus, vagy valami hasonló van legtöbbször, amikor én találkozom egy férfival, és fizetnek érte. De ez részemről nem egy randi. Ez az én szemszögemből egy munka. A férfi nemi szerve egy munkaterület. Általában semmiféle szexuális kívánás nincs a részemről, csupán elvégzem a feladatom, és attól függ, hogy a vendégem mennyire szimpatikus, hogy mennyire viselkedik intelligensen. Mennyire fogja fel ,hogy ne várjon tőlem olyant, amit csak színészkedve tudok neki eljátszani. Nos, visszatérve erre a német vendégre, ő például nem fogja ezt fel. Neki van egy olyan elképzelése, és sajnos nincs ezzel egyedül, hogy ha én ezzel foglalkozom, akkor evidens, hogy valamilyen megállíthatatlan nemi vágyam van. Azt is feltételezi, hogy ezt majd ő, aki az én megmentőm majd megadja nekem.

- Mármint amit más nem tud megadni?

- Igen, azt mondja, hogy a sok férfi, akivel én vagyok, csak gyorsan kielégülni akar, és nem adja meg nekem, amire én vágyom. De majd ő, Hermann bepótolja, amit én eddig elhalasztottam. És mindenáron csókolózni akar velem, meg ingerelni akar, és elvárja, hogy élvezzem, és lehetőleg ötször élvezzek el a kezei között. Közben egyfolytában beszél. Olyanokat kérdez, hogy most mire gondolok, meg ráteszi a kezét a fejemre, miközben azt hiszi, hogy orgazmusom van, és levezényli szóval, hogy éppen mit kellene, hogy érezzek. Neki magának nem áll fel, csak éppen hogy, de belekényszeríti a testembe a félpuha hímtagját, és azt kívánja, hogy reszeljek ott neki egy fél óráig. Visszanyom, amikor le akarok szállni, és erőlteti, hogy csókolózzunk. Ha sikerül végre leszállnom róla, orálisan kell folytatnom, közben belém nyúlkál ,és a körmével megsérti az érzékeny húsomat belül. Nem tudok rá őszintén mosolyogni, bárhogy próbálok, csikorog a mosolyom.

- Miért vállalod el?

- Az ember nem válogathat folyton. Az az igazság, hogy az első találkozás után írtam neki, hogy többé nem vállalom. Holott már akkor is többet fizetett, mint egy másik vendég. Aztán írt sms-t, nem válaszoltam rá. Hívogatott, nem vettem fel. Egyszer csak megvárt valahol, és könyörgött, hogy fogadjam. Azt mondta, minden úgy lesz, ahogy én akarom, és pénzt nyomott a kezembe. Bele egyeztem, kellett a pénz. De lényegileg nem változott semmi. Az a vicc, hogy ez az ember ráadásul nem akar nekem rosszat. Nem akar ő bántani, sem megsérteni, egyszerűen csak nem érti a szitut. Ha nem lenne egy öreg impotens ember, hanem egy jó alakú fiatal férfi ,akkor is ugyanezt érezném, ha így viselkedne. Egyszerűen nem értik meg, hogy engem nem kell ,és nem lehet ilyen szituációban kielégíteni. Pontosabban azt kell kielégíteni, aki szexuálisan fel van fűtve. Én ezt csak a magán életben tudom érezni azzal a férfival, akit én választottam magamnak.

- Igen, értem, megértem. Én is így éreznék a helyedben. Nóra alakja kezdett kirajzolódni a festővásznon...Nem fáradtál el ebben a pózban? Gyere, igyunk meg egy teát…

Folytatom...