- Egy nagyon kényes témáról szeretnék veletek beszélgetni most...A múltkori alkalommal  beszélgettünk a testbeszédről, és aztán ennek kapcsán szóba került a gyermekek bántalmazása is… Mint kiderült, van köztünk egy valaki, méghozzá Nóra, aki ezt a saját bőrén is megtapasztalta… - néztem Nórára. A molesztálás, szexuális zaklatás, bántalmazás borzasztóan fájdalmas és kényes téma. Mégis muszáj róla beszélnünk, a gyermekeink védelme érdekében. Azt hiszem, ha erről a magad személyes élményeit is megosztod velünk, mindenkinek sokkal jobban átérezhető lesz ez a téma. Először is megkérem Pétert, mint a téma szakértőjét, hogy beszélj erről.

Péter: - Ahogy említetted is, ez egy igen kényes téma, és az emberek többsége ,akiket személyesen is érintett, nem szeretnek erről beszélni. Így hát nem csodálom, hogy ez a mai napig nem derült ki Nórával kapcsolatban.

Én: - Először is megkérdezem, véleményed szerint mit tehetünk mi szülők, nagyszülők, hogy elkerülhessük azt, hogy a gyermekek, ha ilyenfajta inzultus érte őket, elhallgassák előlünk?

Péter: - Megelőzésként a bizalom rendkívül fontos, érezhesse a gyermek, hogy őszinte lehet a szüleivel
- tudnia kell, hogy az ő teste a sajátja, amelyhez nem nyúlhat hozzá akárki, nem kell engednie, nem természetes és helyénvaló, ha valaki olyan helyen szeretné megérinteni, ami a fürdőszobába, vagy a mosdóba tartozik, illetve ami neki kellemetlen, erről szólnia kell, hogy meg tudjuk óvni. Ha kiderül, hogy a környezetünkben levő gyermeket molesztálták, fontos, hogy azt érezze, hogy szeretik, és elfogadják, hisznek neki. Nem szabad ezt a témát erőltetni, hogy többször ismételje meg.

Zsuzsa: - És ha ő akar beszélni róla?

Péter: - Figyelni kell az  igényeit, akar-e beszélni róla,.Meg kell hallgatni.,és válaszolni, ha ezzel kapcsolatban kérdez valamit. Fontos a nyitottság, és hogy megnyugtassuk. Fontos, hogy érezze, mindent megteszünk, hogy ez vele még egyszer ne fordulhasson elő, érezze, hogy megbízhat bennünk  ,számíthat ránk. Ha a gyermeket nem idegen bántotta, hanem ismerős, vagy rokon, mint Nóra esetében, az a gyermeknek még sokkal nehezebb.
- Ilyenkor egy énvédő mechanizmus, a hasítás útján leválasztja a nem szerethető részt a szerethetőről, egyszerre él benne rossz és jó emberként a bántalmazó, a korábbi pozitív tapasztalatokba nem tudja integrálni a negatív eseménnyel kapcsolatos érzéseket és emlékeket. Ezekkel nagyon fájdalmas szembesülni, sokszor a gyerek maga is bűntudatot érez, mert úgy gondolja, ő okozta azt, hogy ez történt.

Zsuzsa: - Melyek azok az árulkodó jelek, amelyek felhívhatják a figyelmünket, hogy valami történt?

Péter:-  A viselkedés nagy mértékben változik, a korábbihoz képest hirtelen nyitottabb vagy zárkózottabb lehet, agresszívabbá, szorongóbbá válhat. Megjelenhet a játékában, rajzaiban a szexualitás olyan mértékben és módon, amely a korosztályához képest túlzott, esetleg bizarr, a kisebb korosztályhoz tartozóként kezd viselkedni, pl. babásan- bepisilés, körömrágás, hajrágás, szótlanság is lehetnek tünetek.

Nóra: - Pontosan. Nekem is voltak ilyen tüneteim, és anyukám egyszerű asszony lévén ezt nem vette észre, vagy ha észre is vette, nem tulajdonított neki sok jelentőséget.

Péter: - Sajnos, ha ez így van, feltételezem nálad is az volt, hogy a bizalom sérülése következtében a későbbiekben szorongóbbá, bizalmatlanná váltál, és itt jelentek meg a  párkapcsolati és szexuális  problémák, amelyek a mai napig fenn állnak.  A negatív, traumatikus tapasztalatok miatt az ilyen ember éberebb lesz, a hasonló érzetet keltő ingerekre érzékenyebben reagál, mint ahogy azt a múltkoriban tapasztaltuk – nézett Nórára - beszélhetünk róla?

- Nem állt szándékomban, mert még előtted is szégyelltem, de most már mindegy, ha már ennyire mélységekig belementünk az életembe, hát meséljük el, mi történt. Bár azt hiszem, különösebb jelentősége nincsen, hiszen nem végződött balul a dolog.

Péter: Mindennek van jelentősége. Ne féljünk beszélni erről a témáról, sokkal égetőbb, mint gondolnánk, és tragédiákat előzhetünk meg azzal, ha nem teszünk úgy, mintha nem létezne. Tanítsuk meg a gyermekeinket nemet mondani, kiállni magukért, és arra, hogy mindig számíthatnak ránk.

Zsuzsa: - Mi is történt az én barátnőmmel? Nóra, nem is mesélted el!-mondta szemrehányóan.

Nóra: - Nos, nem vagyok büszke rá. A múltkori alkalommal, amikor vége volt az előadásnak, utánam jött egy férfi a nézők közül. Hallotta, hogy én mivel foglalkozom, és gondolta bepróbálkozik. Ezt olyan módon tette, hogy kihozta belőlem a rosszabbik énemet.

Zsuzsa: - Van rosszabbik éned is?

Nóra: - A munkám során nemcsak jó emberekkel találkozom. Gyakorlatilag azzal, hogy találkoznom kell egy idegen helyen lévő idegen emberrel, benne van erősen a kockázat. hogy perverz, vagy durva, vagy akármilyen emberrel találkozom .Az esetek többségében nem így van, de a nagy számok törvénye alapján bizony előfordul néha. Meg kellett tanulnom ezeket is lereagálni. Néha azután ez kihoz belőlem túlzott reakciót, most már, hogy Péter megvilágította, világos, hogy miért.

- Meséld el, konkrétan m történt.

Nóra: Jött utánam a pasi, és megkérdezte, elmegyek- e vele egy menetre. Nem éreztem jól magam, fáradt is voltam, és egyébként sem állt szándékomban már aznap ilyesmit csinálni. Nemet mondtam, és megkértem, hogy hagyjon békén. Ahelyett, hogy ezt tette volna, egyre agresszívabban nyomult rám. Én bedühödtem, és úgy gondoltam megleckéztetem. Látszólag belementem a játékba, és bementünk a parkba egy padhoz. Ott elkezdett durván tapogatni, amire én elővettem egy öngyújtót, ami megszólalásig hasonlított egy pisztolyra. Egy francia filmkomédiában láttam hasonlót, onnan jött az ötlet, amikor megláttam egy boltban. Azóta mindig magamnál hordom. Ezzel a pisztollyal tartottam sakkban, miközben a legérzékenyebb részét szorítottam teljes erőből.

Közben kioktattam a nőkkel való bánásmódról.

Én: - Nem féltél, hogy föléd kerekedik?

Nóra: - Nem, akkor eszembe sem jutott, annyira elkapott a düh. Viszont pont ez történt. Az első ijedtsége után a pasas magához tért, és ha nem jött volna Péter, hogy kihúzzon a csávából, bizony rosszul is járhattam volna.

Zsuzsa: - És te mit kerestél arra? Úgy tudtam, haza mentél!

- Úgy is lett volna, de beszélni akartam Nórával előtte. Amikor vissza utasított, gondoltam sétálok egyet, kiszellőztetni a fejemet. Egy kóbor kutya csatlakozott hozzám, ez a kutya hívta fel a figyelmemet, hogy a parkban történik valami. Felfigyelt a dulakodásra, és ugatott, én csak mentem utána.

Zsuzsa – Óriási szerencse, Nóra jobban vigyázz magadra! Ilyen kalandba többé ne menj bele!

Nóra ajakbiggyesztve jegyezte meg:

- Milyen naiv vagy barátnőm...Persze, aki nincs benne, ezt nem tudhatja. Nem arról van szó, hogy nap, mint nap ér ilyenfajta dolog. Korántsem így van, nyilván, ha így lenne, már régen kiszálltam volna belőle. De a lehetőség, hogy olyan emberrel találkozzam, akivel érhetnek ilyen fajta meglepetések, nap mint nap fennáll…

Szótlanul néztünk mind az öten magunk elé, nemigen tudtuk, mit szóljunk ehhez.

Folytatjuk…